Az ezerarcú depresszió
Az utóbbi években a pszichés betegségek közül a depresszióról olvashattunk legtöbbet, fogalma bevonult a köztudatba. A szomorúság, boldogtalanság a normális emberi természet velejárója. Megkülönböztetni a betegségtől nem egyszerű feladat. A hétköznapi életben sokféle állapotra, több értelemben használják a pillanatnyi rosszkedv leírásától az érthetetlen pszichiátriai kórállapotok megnevezéséig egyaránt.
Talán ebből adódik, hogy éppen ezért bár mindenki számára jelentéssel bír, ez sokszor homályos, bagatellizálható, vagy épp ellenkezőleg, félelmet keltő és megbélyegző. Aki felismeri magán a tüneteit, a következő pillanatban gyakran a megbolondulásra, megőrülésre asszociálva igyekszik ellenérveket találni ennek megcáfolására, vagy egyszerűen nem tudomást venni az akár nyilvánvaló jelekről sem.
A különféle problémákkal hozzánk fordulók is időnként kétkedve fogadják a depresszió diagnózisát, s nem ismernek rá tüneteikben.
Pszichiátriai értelemben többféle depresszióról beszélhetünk. Az emberek többsége azonban a régen melankóliának, apátiának nevezett betegséget azonosítja a depresszióval.
Az alábbiakban összegyűjtöttem a depresszió különféle megjelenési formáit és azok főbb jellegzetességeit.
Major depresszió
5 vagy több tünet az alábbiakból legalább 2 hetes periódus alatt a nap legnagyobb részében. Az első két tünetből legalább az egyiknek jelen kell lennie.
Melankólia
A depresszió régi elnevezése, más szóval búskomorság.
Ez olyan kóros lehangoltsággal járó tartós érzelmi állapot, amikor a páciens a pozitív ingerekkel szemben teljesen érzéketlen, mindent "feketén" lát és él meg, kiábrándult, elkeseredett, pszichés tempója, gondolkodása meglassult, érdeklődése a külvilág felé csökkent. Eköré kapcsolódnak másodlagosan a major depressziónál leírt egyéb tünetek.
Apátia
Az egyénnek környezetével, közösségével szemben nincs, vagy alig van rezonanciája, mindennel szemben közönyös. Bár kötelességeit, az elvárásokat teljesíti, érzelmi motiváció nem hatja át, viselkedése gépies, automatikus. Máskor saját érdekeit sem veszi figyelembe, érzelmileg sivár.
Az apátia gyakran fizikai vagy krónikus érzelmi kimerültség, betegség során legyengült állapotban, vagy a segítő szakmákban dolgozóknál kiégés esetén
(burn out részeként) fordul elő.
Endogén és pszichogén depresszió
Régebben használt elnevezések.
A kizárólag biológiai okokkal magyarázott depressziót régebben endogén, a külső traumákkal, környezeti noxákkal, kapcsolati problémákkal összefüggésbe hozhatót pszichogén depressziónak nevezték. Ma már a kettőt nem választják külön, multifaktoriálisnak tartják a betegség eredetét. Annál is inkább, mert kimutathatóvá vált, hogy tisztán külső történések is biológiai funkcióváltozásokat indíthatnak el idegrendszerünkben.
Minor depresszió
Ha a major depresszió tüneteiből kevesebb mint 5 áll fenn.
Dysthymia
Olyan krónikus, éveken át (legalább 2 évig) tartó depresszió, melynek mértéke nem elegendő a major depresszió diagnózisához. Depresszív hangulat mellett legalább 2 tünet szükséges az alábbiakból:
Szorongásos depresszió
Larvált depresszió
Atípusos depresszió
Téli depresszió
Férfi depresszió
Női depresszió
Fiatalkori depresszió
Időskori depresszió
Stroke utáni
Változókori depresszió
Terhesség alatti depresszió
Post partum (gyermekágyi) depresszió
Organikus alapú depresszió
Pszichotikus depresszió
Schizofrénia utáni depresszió
Agitált depresszió
Mániás depreszió (bipoláris zavar)
Az utóbbi években a pszichés betegségek közül a depresszióról olvashattunk legtöbbet, fogalma bevonult a köztudatba. A szomorúság, boldogtalanság a normális emberi természet velejárója. Megkülönböztetni a betegségtől nem egyszerű feladat. A hétköznapi életben sokféle állapotra, több értelemben használják a pillanatnyi rosszkedv leírásától az érthetetlen pszichiátriai kórállapotok megnevezéséig egyaránt.
Talán ebből adódik, hogy éppen ezért bár mindenki számára jelentéssel bír, ez sokszor homályos, bagatellizálható, vagy épp ellenkezőleg, félelmet keltő és megbélyegző. Aki felismeri magán a tüneteit, a következő pillanatban gyakran a megbolondulásra, megőrülésre asszociálva igyekszik ellenérveket találni ennek megcáfolására, vagy egyszerűen nem tudomást venni az akár nyilvánvaló jelekről sem.
A különféle problémákkal hozzánk fordulók is időnként kétkedve fogadják a depresszió diagnózisát, s nem ismernek rá tüneteikben.
Pszichiátriai értelemben többféle depresszióról beszélhetünk. Az emberek többsége azonban a régen melankóliának, apátiának nevezett betegséget azonosítja a depresszióval.
Az alábbiakban összegyűjtöttem a depresszió különféle megjelenési formáit és azok főbb jellegzetességeit.
Major depresszió
5 vagy több tünet az alábbiakból legalább 2 hetes periódus alatt a nap legnagyobb részében. Az első két tünetből legalább az egyiknek jelen kell lennie.
- levert hangulat (szomorúság vagy üresség érzése)
- az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése majdnem minden tevékenységben
- a testsúly 5%-át eléri havi súlycsökkenés vagy -gyarapodás
- alvászavar
- nyugtalanság vagy meglassultság mások megítélése szerint is
- fáradtság, enerváltság
- értéktelenség érzés, önvádlás, bűntudat
- csökkent gondolkodási, koncentrálási vagy döntési képesség
- halál gondolatával gyakori foglalkozás
A depresszió régi elnevezése, más szóval búskomorság.
Ez olyan kóros lehangoltsággal járó tartós érzelmi állapot, amikor a páciens a pozitív ingerekkel szemben teljesen érzéketlen, mindent "feketén" lát és él meg, kiábrándult, elkeseredett, pszichés tempója, gondolkodása meglassult, érdeklődése a külvilág felé csökkent. Eköré kapcsolódnak másodlagosan a major depressziónál leírt egyéb tünetek.
Az egyénnek környezetével, közösségével szemben nincs, vagy alig van rezonanciája, mindennel szemben közönyös. Bár kötelességeit, az elvárásokat teljesíti, érzelmi motiváció nem hatja át, viselkedése gépies, automatikus. Máskor saját érdekeit sem veszi figyelembe, érzelmileg sivár.
Az apátia gyakran fizikai vagy krónikus érzelmi kimerültség, betegség során legyengült állapotban, vagy a segítő szakmákban dolgozóknál kiégés esetén
(burn out részeként) fordul elő.
Régebben használt elnevezések.
A kizárólag biológiai okokkal magyarázott depressziót régebben endogén, a külső traumákkal, környezeti noxákkal, kapcsolati problémákkal összefüggésbe hozhatót pszichogén depressziónak nevezték. Ma már a kettőt nem választják külön, multifaktoriálisnak tartják a betegség eredetét. Annál is inkább, mert kimutathatóvá vált, hogy tisztán külső történések is biológiai funkcióváltozásokat indíthatnak el idegrendszerünkben.
Ha a major depresszió tüneteiből kevesebb mint 5 áll fenn.
Olyan krónikus, éveken át (legalább 2 évig) tartó depresszió, melynek mértéke nem elegendő a major depresszió diagnózisához. Depresszív hangulat mellett legalább 2 tünet szükséges az alábbiakból:
- étvágytalanság vagy felfokozott étvágy
- alvászavar
- fáradtság, enerváltság
- alacsony önértékelés
- koncentrációs vagy döntési nehézségek
- reménytelenség érzés
Atípusos depresszió
Téli depresszió
Férfi depresszió
Női depresszió
Fiatalkori depresszió
Időskori depresszió
Stroke utáni
Változókori depresszió
Terhesség alatti depresszió
Post partum (gyermekágyi) depresszió
Organikus alapú depresszió
Pszichotikus depresszió
Schizofrénia utáni depresszió
Agitált depresszió
Mániás depreszió (bipoláris zavar)