A pánikbetegség

Pánikroham

   Rohanó, egyre stresszesebb mindennapjainkban mind gyakrabban fordul elő
(s így rendelésünkön is egyre gyakoribb) a pánikbetegség. Ma Magyarországon ebben a pillanatban számítások szerint kb. 300 000 pánikbeteg található. Élete során pedig kb. minden 4-5. ember él meg legalább egyszer pánikrohamot.

   Mi is a pánikroham? A hirtelen, néhány perc leforgása alatt igen erőssé, elemi erejűvé fokozódó szorongásos rohamot, mely egyszerre legalább 4 jellegzetes tünetből áll, pánikrohamnak nevezzük. Ezek percek, vagy legfeljebb 1-2 óra alatt meg is szűnnek, s nem magyarázhatók szervi eltérésekkel.




A tünetek az alábbiak:
  • heves szívdobogás, szapora, nyugtalan szívverés
  • légszomj, oxigénhiány érzet
  • torokszorítás, gombóc- vagy nyelési képtelenség érzet a torokban, megfulladástól való félelem
  • mellkasi vagy szívtáji fájdalom, szúró, nyomó vagy szorító érzés a szívtájon, esetenként a karba sugározva is érezhetően
  • remegés, reszketés, zsibbadások testszerte
  • fokozott verejtékezés
  • szédülés, bizonytalanság- vagy ájulásérzet
  • émelygés, hányinger, hasi görcsök, vagy hasi fájdalom, hirtelen székelési vagy vizelési inger
  • idegenségérzet, mintha minden furcsán idegenné, álomszerűvé válna körülötte
  • félelem az öntudat vagy az önkontroll elvesztésétől, a megőrüléstől
  • fentiek mellett hidegrázás vagy hőhullám, fejfájás is csatlakozhat.

Mi nem pánikbetegség?

1-1 sporadikusan előforduló pánikrosszullét nem pánikbetegség. Például:
  • ijesztő, veszélyes helyzetben fellépő tünetek;
  • más betegség esetén lehetnek hasonló tünetek:

    •    - pajzsmirigytúltengés
       - hirtelen vérnyomás kiugrás
       - szívbetegség
       - hirtelen vércukorszint esés;
  • koffeinre vagy
  • alkoholra érzékeny egyéneknél vagy
  • gyógyszer mellékhatásként jelentkező rosszullét;
  • speciális helyzetekben más pszichés zavar részeként lehet jelen.

A pánikbetegség

   Diagnózisát megfelelő orvosi vizsgálat előzi meg. Ez legtöbbször meg is történik, sőt sokszor számtalan különféle (sokszor feleslegesen ismételt) vizsgálat előzi meg. A betegek az ijesztő, elképesztően "valódinak" tűnő tünetek miatt szívinfarktustól, agyvérzéstől vagy valami nagyon súlyos betegségtől tartanak, s hihetetlennek tűnik számukra, amikor orvosuk közli, hogy nincs semmi szervi bajuk. (Mitrális prolapszus előfordulhat, ez normál variáns, nem okoz a fentiekhez hasonló tüneteket.)
   Ráadásul, mivel gyakran nem hozhatók közvetlen összefüggésbe semmilyen pszichés traumával, problémával, sokszor először teljesen el is utasítják ezek pszichés eredetének lehetőségét, s azt hiszik, vagy attól tartanak, "bolondnak" tartják őket, s hogy kezelőjük bagatellizálja, vagy nem hiszi el, mit éltek át a rosszullét alatt.

   Pácienseink olykor megkérdezik: Lehetséges, hogy pszichés okok, ill. csak a szorongás ilyen erős testi tüneteket idézzen elő? A válasz: IGEN.

   Felmerül a kérdés, mi okozza?
   A pánikreakció lehetőségét mindnyájan magunkban hordozzuk. Veszély esetén ez facilitálhatja a menekülést. Mindenkiben kiváltható a pánikreakció pl. szén-dioxid belélegeztetésre.
Egyes emberekben azonban ártalmatlan ingerekre is beindulhat, és irracionálisan túlméretezetté válhat.

   Pánikrohamot okozhat minden, ami a noradrenalin ill. a szerotonin agyi ingerületátvivő anyag hirtelen felszaporodásához vezet, vagy ha az idegsejtjeink túlérzékennyé válnak irántuk. Az erre való hajlam bizonyos mértékben öröklődhet is, de a túlérzékenység az élet során is kialakulhat. Tapasztalataink szerint kevésbé az aktuális történések (amit általában okként keresni szoktak a páciensek), mint inkább a krónikus stressz, a krónikus bizonytalanság vagy a (sokszor nem tudatos) vágyak és a realitás adta látszólag összeegyeztethetetlen lehetőségek állnak a kiérzékenyülés hátterében.

A pánikbetegség további jellegzetességei:
  • a beteg egyre jobban fél a következő roham bekövetkeztétől;
  • vagy a roham esetleges következményeitől (pl. a megőrüléstől, szívrohamtól, stb.);
  • ezek a félelmek egyre jobban kihatnak és behatárolják mindennapi életét (pl. nem mer kimozdulni otthonról vagy egyedül közlekedni, stb.)


Szövődmények

  • Beszűkítheti a beteg életterét, lehetőségeit, személyes kapcsolatait, s agorafóbia, szociális fóbia alakul ki, ami az újabb és újabb frusztrációkon keresztül lerombolja önértékelését.
  • A pánikbetegek kb. egyharmada él át depressziós epizódot.
  • Az újabb rohamoktól való ún. anticipált szorongás idővel folytonossá válhat, egyre szélesebb körre terjed ki az aggódás, míg aztán ezzel alszik el, s így is ébred nap mint nap, azaz kialakul a generalizált szorongás állapota.
  • Állandóan önmagát figyelve szervezetének apróbb élettani vegetatív változásait is kórosnak, veszélyesnek kezdi értékelni, s mögötte betegségeket feltételezve fölösleges orvosi vizsgálatokat kezdeményez. Azaz hipochondria alakul ki.
  • Öngyógyításként sokan nyúlnak alkoholhoz is.
  • Hosszú távon nagyobb lesz a magas vérnyomás, cukorbetegség, szívkoszorúér betegségek, gyomorfekély, s egyéb szomatikus betegségek kialakulásának kockázata is.

Terápia

   Prognosztikai szempontból eredményesebb a korai megfelelő kezelésbevétel.
Ma már hatásos gyógyszeres és pszichoterápiás lehetőségek állnak rendelkezésre. A kettő kombinációja ér a legtöbbet: gyógyszer segít a markáns tüneteken leggyorsabban, pszichoterápiával pedig a javulás lesz maradandóbb, s idővel a gyógyszerek is könnyebben elhagyhatók.


Gyógyszeres terápia

   A pánikrohamot korszerű szorongásoldókkal meg lehet szüntetni. Ezek egy része azonban csak rohamoldásra szolgál, a következőt elhárítani nem tudja. Általában a szokásosnál nagyobb dózisban szükséges alkalmazni, s elhagyásuk nem mindig könnyű.
Szerepük inkább a kúra elején van, kiegészíteni a pánikbetegség speciális gyógyszereit, mivel azok csak néhány hét után fejtik ki hatásukat.

   A pánikbetegség kezelésére legjobban bevált gyógyszerek az antidepresszánsok (SSRI) csoportjába tartoznak. Kúraszerűen szedve egy idő után meggátolják az újabb rohamok kialakulását.

   Az 1-2 hónap alatt tünetmentessé váló páciensek az eredményektől felbátorodva, valamint a függéstől való félelmük miatt sokszor igyekeznek mielőbb elhagyni gyógyszereiket. Azonban azoknál, akik nem megfelelő ideig szedik, az esetek döntő többségében egy idő múlva visszatérnek a rosszullétek, szorongások. Ez csak megnyújtja a gyógyszerszedés idejét.
Mások az előírtnál kevesebbet vesznek be, s így részlegesen válnak csak tünetmentessé. Ők is csak megnehezítik, kitolják a gyógyszer lerakásának idejét.

   Fontos a bizalom, a terápia és az ezzel kapcsolatban felmerülő aggodalmak lépésről lépésre való átbeszélése.


Pszichoterápia

   Legelső és leglényegesebb lépés a pszichoedukáció, melynek során a beteg fokozatosan átértékeli betegségét.

   Kognitív viselkedésterápia segíthet a rosszul rögzült gondolati sémák feltérképezésében és átstruktúrálásában, a rosszullét kialakulását megakadályozó technikák elsajátításában.

   Relaxáció, autogén tréning nem csak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életvitel miatt jön szóba, hanem mert ennek tanulása során közelebb kerülünk testünk reakcióihoz, érthetőbbé és átélhetőbbé válnak olyan fiziológiás érzések is, amelyek esetlegesen a pánikroham kiindulását képezték.

   Analitikusan orientált terápiák a krónikus, változtathatatlannak ítélt alapállapotok, kapcsolatok, munkahelyi stressztényezők felismerésében, ismertségük esetén azok megváltoztatásában, kezelhetőségében segíthet azon keresztül, hogy saját bensőnkről, tudattalan vágyainkról, régről hozott félelmeinkről többet megtudunk.

   Mint a legtöbb pszichés megbetegedés, a pánikbetegség is azt jelzi, hogy valami nincs egyensúlyban, nem jól működik bennünk, a kapcsolatainkban, az általunk kialakított helyzeteinkben.
   Leginkább azok számíthatnak tartós gyógyulásra, akiknek sikerült rálátni problémáikra, s valamennyire változtatni is rajtuk.

   Azoknál a pácienseknél, akiknél a gyógyszer elhagyását követően a tünetek visszatérnek, a pszichoterápia feltétlenül indokolt.