A pánikbetegség
Rohanó, egyre stresszesebb mindennapjainkban mind gyakrabban fordul elő
(s így rendelésünkön is egyre gyakoribb) a pánikbetegség. Ma Magyarországon ebben a pillanatban számítások szerint kb. 300 000 pánikbeteg található. Élete során pedig kb. minden 4-5. ember él meg legalább egyszer pánikrohamot.
Mi is a pánikroham? A hirtelen, néhány perc leforgása alatt igen erőssé, elemi erejűvé fokozódó szorongásos rohamot, mely egyszerre legalább 4 jellegzetes tünetből áll, pánikrohamnak nevezzük. Ezek percek, vagy legfeljebb 1-2 óra alatt meg is szűnnek, s nem magyarázhatók szervi eltérésekkel.

A tünetek az alábbiak:
- heves szívdobogás, szapora, nyugtalan szívverés
- légszomj, oxigénhiány érzet
- torokszorítás, gombóc- vagy nyelési képtelenség érzet a torokban, megfulladástól való félelem
- mellkasi vagy szívtáji fájdalom, szúró, nyomó vagy szorító érzés a szívtájon, esetenként a karba sugározva is érezhetően
- remegés, reszketés, zsibbadások testszerte
- fokozott verejtékezés
- szédülés, bizonytalanság- vagy ájulásérzet
- émelygés, hányinger, hasi görcsök, vagy hasi fájdalom, hirtelen székelési vagy vizelési inger
- idegenségérzet, mintha minden furcsán idegenné, álomszerűvé válna körülötte
- félelem az öntudat vagy az önkontroll elvesztésétől, a megőrüléstől
- fentiek mellett hidegrázás vagy hőhullám, fejfájás is csatlakozhat.
1-1 sporadikusan előforduló pánikrosszullét nem pánikbetegség. Például:
- ijesztő, veszélyes helyzetben fellépő tünetek;
- más betegség esetén lehetnek hasonló tünetek:
- pajzsmirigytúltengés
- hirtelen vérnyomás kiugrás
- szívbetegség
- hirtelen vércukorszint esés;
- koffeinre vagy
- alkoholra érzékeny egyéneknél vagy
- gyógyszer mellékhatásként jelentkező rosszullét;
- speciális helyzetekben más pszichés zavar részeként lehet jelen.
Diagnózisát megfelelő orvosi vizsgálat előzi meg. Ez legtöbbször meg is történik, sőt sokszor számtalan különféle (sokszor feleslegesen ismételt) vizsgálat előzi meg. A betegek az ijesztő, elképesztően "valódinak" tűnő tünetek miatt szívinfarktustól, agyvérzéstől vagy valami nagyon súlyos betegségtől tartanak, s hihetetlennek tűnik számukra, amikor orvosuk közli, hogy nincs semmi szervi bajuk. (Mitrális prolapszus előfordulhat, ez normál variáns, nem okoz a fentiekhez hasonló tüneteket.)
Ráadásul, mivel gyakran nem hozhatók közvetlen összefüggésbe semmilyen pszichés traumával, problémával, sokszor először teljesen el is utasítják ezek pszichés eredetének lehetőségét, s azt hiszik, vagy attól tartanak, "bolondnak" tartják őket, s hogy kezelőjük bagatellizálja, vagy nem hiszi el, mit éltek át a rosszullét alatt.
Pácienseink olykor megkérdezik: Lehetséges, hogy pszichés okok, ill. csak a szorongás ilyen erős testi tüneteket idézzen elő? A válasz: IGEN.
Felmerül a kérdés, mi okozza?
A pánikreakció lehetőségét mindnyájan magunkban hordozzuk. Veszély esetén ez facilitálhatja a menekülést. Mindenkiben kiváltható a pánikreakció pl. szén-dioxid belélegeztetésre.
Egyes emberekben azonban ártalmatlan ingerekre is beindulhat, és irracionálisan túlméretezetté válhat.
Pánikrohamot okozhat minden, ami a noradrenalin ill. a szerotonin agyi ingerületátvivő anyag hirtelen felszaporodásához vezet, vagy ha az idegsejtjeink túlérzékennyé válnak irántuk. Az erre való hajlam bizonyos mértékben öröklődhet is, de a túlérzékenység az élet során is kialakulhat. Tapasztalataink szerint kevésbé az aktuális történések (amit általában okként keresni szoktak a páciensek), mint inkább a krónikus stressz, a krónikus bizonytalanság vagy a (sokszor nem tudatos) vágyak és a realitás adta látszólag összeegyeztethetetlen lehetőségek állnak a kiérzékenyülés hátterében.
A pánikbetegség további jellegzetességei:
- a beteg egyre jobban fél a következő roham bekövetkeztétől;
- vagy a roham esetleges következményeitől (pl. a megőrüléstől, szívrohamtól, stb.);
- ezek a félelmek egyre jobban kihatnak és behatárolják mindennapi életét (pl. nem mer kimozdulni otthonról vagy egyedül közlekedni, stb.)
|
![]() |
- Az újabb rohamoktól való ún. anticipált szorongás idővel folytonossá válhat, egyre szélesebb körre terjed ki az aggódás, míg aztán ezzel alszik el, s így is ébred nap mint nap, azaz kialakul a generalizált szorongás állapota.
- Állandóan önmagát figyelve szervezetének apróbb élettani vegetatív változásait is kórosnak, veszélyesnek kezdi értékelni, s mögötte betegségeket feltételezve fölösleges orvosi vizsgálatokat kezdeményez. Azaz hipochondria alakul ki.
- Öngyógyításként sokan nyúlnak alkoholhoz is.
- Hosszú távon nagyobb lesz a magas vérnyomás, cukorbetegség, szívkoszorúér betegségek, gyomorfekély, s egyéb szomatikus betegségek kialakulásának kockázata is.
Prognosztikai szempontból eredményesebb a korai megfelelő kezelésbevétel.
Ma már hatásos gyógyszeres és pszichoterápiás lehetőségek állnak rendelkezésre. A kettő kombinációja ér a legtöbbet: gyógyszer segít a markáns tüneteken leggyorsabban, pszichoterápiával pedig a javulás lesz maradandóbb, s idővel a gyógyszerek is könnyebben elhagyhatók.
A pánikrohamot korszerű szorongásoldókkal meg lehet szüntetni. Ezek egy része azonban csak rohamoldásra szolgál, a következőt elhárítani nem tudja. Általában a szokásosnál nagyobb dózisban szükséges alkalmazni, s elhagyásuk nem mindig könnyű.
Szerepük inkább a kúra elején van, kiegészíteni a pánikbetegség speciális gyógyszereit, mivel azok csak néhány hét után fejtik ki hatásukat.
A pánikbetegség kezelésére legjobban bevált gyógyszerek az antidepresszánsok (SSRI) csoportjába tartoznak. Kúraszerűen szedve egy idő után meggátolják az újabb rohamok kialakulását.
Az 1-2 hónap alatt tünetmentessé váló páciensek az eredményektől felbátorodva, valamint a függéstől való félelmük miatt sokszor igyekeznek mielőbb elhagyni gyógyszereiket. Azonban azoknál, akik nem megfelelő ideig szedik, az esetek döntő többségében egy idő múlva visszatérnek a rosszullétek, szorongások. Ez csak megnyújtja a gyógyszerszedés idejét.
Mások az előírtnál kevesebbet vesznek be, s így részlegesen válnak csak tünetmentessé. Ők is csak megnehezítik, kitolják a gyógyszer lerakásának idejét.
Fontos a bizalom, a terápia és az ezzel kapcsolatban felmerülő aggodalmak lépésről lépésre való átbeszélése.
Legelső és leglényegesebb lépés a pszichoedukáció, melynek során a beteg fokozatosan átértékeli betegségét.
Kognitív viselkedésterápia segíthet a rosszul rögzült gondolati sémák feltérképezésében és átstruktúrálásában, a rosszullét kialakulását megakadályozó technikák elsajátításában.
Relaxáció, autogén tréning nem csak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életvitel miatt jön szóba, hanem mert ennek tanulása során közelebb kerülünk testünk reakcióihoz, érthetőbbé és átélhetőbbé válnak olyan fiziológiás érzések is, amelyek esetlegesen a pánikroham kiindulását képezték.
Analitikusan orientált terápiák a krónikus, változtathatatlannak ítélt alapállapotok, kapcsolatok, munkahelyi stressztényezők felismerésében, ismertségük esetén azok megváltoztatásában, kezelhetőségében segíthet azon keresztül, hogy saját bensőnkről, tudattalan vágyainkról, régről hozott félelmeinkről többet megtudunk.
Mint a legtöbb pszichés megbetegedés, a pánikbetegség is azt jelzi, hogy valami nincs egyensúlyban, nem jól működik bennünk, a kapcsolatainkban, az általunk kialakított helyzeteinkben.
Leginkább azok számíthatnak tartós gyógyulásra, akiknek sikerült rálátni problémáikra, s valamennyire változtatni is rajtuk.
Azoknál a pácienseknél, akiknél a gyógyszer elhagyását követően a tünetek visszatérnek, a pszichoterápia feltétlenül indokolt.